Fáradtan a műtőben… Van következménye?

Akik látták, még biztosan emlékeznek az előző adásban emlegetett ismeretlen eredetű gyermekkori hepatitisre. Most pedig nem kerülhetjük meg, tovább borzoljuk a kedélyeket az újabb nyakunkon lévő járvánnyal. Ami nem más, mint a már igazolt hazai esettel is bíró majomhimlő.

A vakcináció igazi sikertörténete volt, amikor 1980-ban a WHO bejelentette, hogy sikerült felszámolni a világban a fekete himlőt. A majomhimlő jóval enyhébb megbetegedés, és szinte kizárólag az afrikai kontinensen endémiás – legalábbis így volt egészen 2022. május 6-áig, amikor Angliában egy Nigériából hazatért betegnél kimutatták a majomhimlő vírusát.

Ezt követően az elmúlt alig három hét alatt már több mint 260 bizonyított vagy gyanított esetről számoltak be, de nem csak Angliából hanem legalább 20 országból, szinte teljesen egyidőben. Az országok többsége európai, de jelentettek eseteket Amerikából és Ausztráliából is. Na de van-e okunk pánikra? Talán még nincs, de óvatosságra mindenképpen. Ezt jelzi az is, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ, az ECDC honlapján a legelső téma hosszú hónapok után már nem a COVID19, hanem a majomhimlő. Három linket is ajánlok a figyelmetekbe. Az ECDC honlapja mellett a WHO oldalán is érdemes tájékozódni, és ami különösen érdekes, hogy a Global Health folyamatosan közli a járványügyi helyzet pillanatnyi állását is. Jelenleg az EU-ban 321m, világszerte pedig 557 esetnél tartunk, ami azért semmiképp sem megnyugtató.

Érthető, ha most a számok hallatán a szívünkhöz kaptunk! De aggodalomra semmi ok, gyengébb keringésűeket máris megnyugtatom a következő Medscape-en olvasható hírrel ami egy zseniális innovációról tudósít.

Az Európai Kardiológiai Társaság Szívelégtelenség Szekciójának kongresszusán, Madridban mutatták be azt a mobiltelefonos applikációt, amely a páciens hangjának elemzésével meglepően nagy biztonsággal előre tudja jelezni a szívelégtelenség akut dekompenzálódását.

A 180 stabil szívelégtelen beteggel végzett bevezető vizsgálatban az alkalmazás a 39 bekövetkezett dekompenzációból 32 esetet előre tudott jelezni, vagyis 82%-os volt a szenzitivitása. Ez különösen annak fényében fontos eredmény, hogy a jelenlegi standard testsúlymérés szenzitivitása körülbelül 10-20%-os.

Az előrejelzés időablaka, vagyis amilyen messze lát előre az időben, mintegy 18 nap. Ez bőven elegendő idő lehet arra, hogy szakszerű beavatkozással megelőzzünk egy akut kardiális dekompenzációt. Ugyanakkor minden ötödik riasztás bizonyult fals pozitívnak, de a szerzők felhívják rá a figyelmet, hogy a tüdő folyadékstátuszát a dekompenzáción kívül számos más tényező is befolyásolhatja, és az előrejelzéseket a teljes klinikai képpel egybevetve kell értékelni.

A most közölt eredmények alapján már folyamatban van egy nagyobb létszámú, validáló vizsgálat is.

Szintén a Medscape számol be egy érdekes genetikai kutatásról amit pedig gyengébb idegzetűeken végeztek.

A pszichiáterek régóta tudják, hogy a major elmebetegségek között meglehetősen magas a kölcsönös komorbiditási ráta, vagyis ha valaki skizofrén, jóval nagyobb esély van rá, hogy egyúttal mondjuk bipoláris zavarban is szenvedjen. Egy nemzetközi kutatócsoport annak próbált utánajárni, hogy ennek mi lehet az oka.

Az Egyesült Királyság Biobankjából és a Pszichiátriai Genomikai Konzorciumtól szerzett adatokon végezett nagyszabású elemzés 11 major pszichiátriai betegségben szenvedő beteg génkészletében keresték a közös mintázatokat. 152 olyan genetikai variánst azonosítottak, amelyek egynél több betegséggel állnak kapcsolatban, és ezek között számos átfedést is találtak.

Például skizofréniában és bipoláris zavarban szenvedőknél az elmebetegségre jellemző genetikai mintázat mintegy 70%-a megegyezik! Ugyanígy találtak genetikai párhuzamokat az obszesszív-kompulzív zavar és az anorexia nervosa között, sőt, az alacsony testtömegindexre hajlamosító genetikai mintázat is kapcsolatba hozható ezzel a két pszichiátriai megbetegedéssel.

Nem meglepő módon a szorongás zavar és a major depresszió között is erős genetikai összefüggéseket találtak, és ezek az internalizáló jellegű zavarok kapcsolatba hozhatók a fizikai inaktivitásra való hajlammal is.

A közös genetika felveti a közös terápia lehetőségét is – bár ez ma még természetesen csak teória. Ha a Medscape-cikk végén lévő linken keresitek fel a Nature-ben megjelent eredeti közleményt, akkor a teljes verziót olvashatjátok.

És akkor következzen egy tippelő játék mára: mit gondoltok, ha egy sebész ügyeletben egész éjjel operál, akkor vajon a másnap napközben végzett műtétre nézve ennek van-e következménye?

Arra gondolok, hogy a másnap operált betegeknél magasabb-e a mortalitás vagy a szövődmények aránya, pl. szepszis, pneumonia vagy vaszkuláris katasztrófák?

Ideális esetben éjszakai ügyelet után senki nem operálna már, de azért sajnos van rá példa.  A fáradtság egy olyan tényező, amit nem lehet kiiktatni, csak kialudni. Az is kézenfekvő, hogy aki fáradt, az többet hibázik és egy többórás éjszakai sürgősségi műtét elég fárasztó tud lenni.

Egy amerikai kutatócsoport nem volt rest, 20 kórház 1100 sebészének és majd félmillió betegének adatait összegyűjteni a témával kapcsolatban. Az eredmény pedig meglepő módon az volt, hogy nem igazán találtak különbséget a pihent és a fáradt sebészek betegeinek sorsában, legalábbis ami a legfontosabb kimeneteleket, a mortalitást, a súlyosabb vagy enyhébb szövődményeket illeti. Az egyetlen szignifikáns különbség a másnapi műtétek időigénye volt: azok a sebészek, akik előző éjszaka alvás helyett operáltak, szignifikánsan hamarabb végezték el a másnapi műtétet, mint pihent kollégáik. Érthető, hogy nem volt kedvük már annyit vacakolni… Viccet félretéve, ezt egy fontos vizsgálatnak tartom, és egy jó alkalomnak arra, hogy a manuális szakmákban dolgozó kollégák előtt megemeljük virtuális kalapunkat. A cikk egyébként a JAMA-ban jelent meg.

Csakúgy, mint a következő összefoglalónk is. Szinte bármely szakma képviselőjeként nap mint nap találkozunk azokkal a problémákkal, amelyek a mozgásszegény életmód miatt a társadalmat sújtják. Azt is tudjuk, mennyire nehéz rávenni betegeinket arra, hogy egészségük érdekében megmozduljanak, változtassanak a rossz szokásaikon, életmódjukon..

Azt is látjuk, hogy az életmóddal összefüggő betegségek egyre fiatalabb életkorokban jelentkeznek, és a statisztikákból tudjuk, hogy a gyerekeink és a fiatalok körében egyre súlyosabb gond a képernyő előtt töltött növekvő idő, és ez összefügghet az ülő életmóddal, alvási nehézségekkel is.

A nemrég megjelent nagyon tanulságos kísérlet linkjét megtaláljátok a leírásban, de, ha kevés időtök van, a Medicalexpress-en van egy rövid összefoglaló is róla.

A kutatók – de még inkább a szülők – vették a bátorságot, és két hétre erősen korlátozták a 8–9 éves gyerekek képernyőidejét. Ha azt mondom, hogy az intézkedés hatása szignifikáns volt, akkor keveset mondtam.