Az Egyesült Államokban már hathónapos kortól adható a dupilumab

Válogatásainkban arra törekszünk, hogy olyan hírekről, újdonságokról számoljunk be, amelyek nem csak egy szűk szakterület művelőit érdekelhetik.

Az Amerikai Rák Társaság folyóiratában nemrég megjelent egy közlemény, amely szerintem erre egy igen jó példa.

A cikk a daganatos betegekre jellemző sürgősségi állapotokat tekinti át. Ezek a szituációk igen széles kört ölelnek fel a tumorlízis szindrómáktól és a gerincvelő kompressziótól az onkoterápiás mellékhatásokig, és persze az immun checkpoint inhibitorok ma még újdonságnak számító szövődményeiig.

Ez az összefoglaló nemcsak a sürgősségi ellátásban dolgozók számára lehet jó kiindulópont, hanem az onkológiai járóbetegellátásban vagy az sürgősségi osztályra konzíliumot adó kollégák számára is kiváló referencia. A megközelítésére jellemző, hogy nem a sürgősségi szituációkat veszi egyenként sorra, mert az egy komplett tankönyvet töltene meg, hanem rendszerbe foglalva ad a gyakorlatban jól használható vezérfonalat.

Szintén csak látszólag onkológiai témájú az az elemzés, amelyet a DO-HEALTH kettős vak, randomizált vizsgálat adatain végeztek.

A DO-HEALTH egy hároméves futamidejű, öt európai országban végzett vizsgálat volt. A résztvevők 70 év feletti, egészséges személyek voltak, akiknél a D-vitamin, az omega-3 és a rendszeres fizikai edzés hatását vizsgálták önmagában, placebóval szemben és különbözőképpen kombinálva.

Néhány végpontban – mint vérnyomás, csonttörések, fizikai teljesítmény, fertőzések, kognitív funkciók- nem láttak szignifikáns előnyt és ezt két évvel ezelőtt közzé is tették a JAMA-ban.

Egy most megjelent újabb elemzésben azonban egy érdekes eredményről számoltak be, ugyanis azt találták, hogy a D-vitamin-szupplementáció omega-3-mal és fizikai aktivitással kiegészítve szignifikánsan, mintegy 60%-kal csökkentette az új invazív daganatok kialakulásának kockázatát. Ami figyelemre méltó, hogy a placeboval szemben tendencia szerűén mindhárom beavatkozásnak hasonló preventív hatása volt, azonban külön-külön alkalmazva egyik sem érte el a szignifikanciahatárt, a három beavatkozás együttesen azonban már igen.

Összességében három éven át kell folytatni ezt a prevenciót ahhoz, hogy a daganat kialakulást megakadályozzuk.

Az elmúlt évek egyik sztártémája az újfajta antidiabetikus szerek cardiovascularis és renalis kimenetelekre gyakorolt hatásban megmutatkozó előnye.

A Diabetes, Obesity and Metabolism folyóiratban megjelent egy metaanalízis, mely a SGLT2-gátlók, a GLP1-agonisták és a DPP4-gátlók közt próbál rendet tenni.

Körülbelül 463 millió diabeteses él a világon, akiknek akár fele diabeteses vesekárosodással is küzd. Bár a metaanalízisek gyakran az almát körtével hasonlítják össze, abban talán egyetérthetünk, hogy időszerű volt a gliflozinok, a glutidok és a gliptinek összevetése a cardiovascularis és renalis végpontok tekintetében.

A kimenetelek súlya és gyakorisága ezt messzemenően indokolja és az eredmény fontos terápiás döntéseket alapozhat meg. Hogy mi lett az összehasonlítás konklúziója? A linken a teljes cikket elolvashatjátok!

És ismét egy hír a bőrgyógyászat területéről: a Sanofi gyógyszergyár sajtóközleményben jelentette be, hogy június 7-ével az Egyesült Államokban már hathónapos kortól adható a dupilumab a mérsékelt vagy súlyos atopiás dermatitis kezelésére.

Nem bőrgyógyász kollégáknak: a dupilumab az első és eddig egyetlen biológiai szer, ami atopiás dermatitisben adható, de eddig – illetve Európában még most is – csak hatéves kor felett lehetett alkalmazni.

Az engedélyt egy tavaly decemberi kongresszuson bemutatott, fázis 3-as vizsgálat eredményei alapján adták ki. Azt el lehet képzelni, hogy a folyamatos viszketés és vakarózás, illetve az ezek által is provokált meglévő bőrtünetek mekkora terhet jelentenek ebben az életkorban mind a gyermek mind a családja számára, így ez egy fontos előrelépés a súlyos atopiás gyerekek kezelésében. Tudjuk, hogy amit az FDA jóváhagy, az általában előbb-utóbb nálunk is elérhetővé válik – reméljük, inkább előbb, mint utóbb.

Amerika és Magyarország között persze nagy a távolság, de az ottani események tanulságain néha nekünk is érdemes elgondolkodnunk.

Ilyen az az eset is, amely a közelmúltban a tengerentúlon jelentős publicitást kapott.

Még 2017-ben a Vanderbilt Egyetem kórházában történt egy tragikus kimenetelű eset amiatt, hogy egy stroke-ból lábadozó betegnek a tervezett – közismerten igen zajos – MR-vizsgálat előtt a nyugtató midazolam helyett az ápolónő tévedésből vecuroniumot, vagyis anesztéziához használatos izomrelaxánst adott be.

A beteg meghalt, az esetből büntetőeljárás lett, és miután a hibáért felelősnek talált ápolónőt bűnösnek találták gondatlanságból okozott emberölésben, három év felfüggesztett börtönre ítélték. Az eset érthetően nagy port kavart fel, sokan adtak hangot annak a véleménynek, hogy súlyos hiba lenne az egészségügyben elkövetett hibákat kriminalizálni, mert a büntetéstől való félelem a hibák elrejtéséhez vezethet. Ez pedig megakadályozza, hogy bizonyos rendszerszintű problémák a felszínre kerüljenek, és azt is, hogy ezeket rendszerszinten kezeljék.

Márpedig ebben az esetben sokan emlegetnek rendszerhibákat, és azt mondják, hogy könnyű egy ápolónőt bűnbakká tenni egy egyébként valóban súlyos hibáért. Tudjuk azonban, hogy az ilyen eseteknek a legritkábban van egyetlenegy oka – általában számos hiba együttes jelenléte szükséges a súlyos kimenetelhez. És valójában ezeknek a kiküszöbölésén kellene dolgozni, így érdemes ilyen szempontból saját munkakörnyezetünk működését végig gondolni és a lehetséges aknákat mielőbb semlegesíteni.

Ha már a tengerentúli egészségügyet és egészségpolitikát hoztuk szóba, nem hagyhatunk ki egy másik, egészséget és politikát érintő témát, szintén a tengerentúlról.

A politika Amerikában is élet-halál kérdése, de mit is jelent ez pontosan?

Amerikai kutatók összekapcsolták a CDC Betegségmegelőzési Központ és az elnökválasztási eredmények adatbázisát, és azt találták, hogy a többségében republikánus megyékben szignifikánsan magasabb a mortalitás, mint a demokrata pártra szavazó területeken.

A BMJ-ben megjelent elemzés szerint a különbség egyébként nem kicsi: 2001 és 2019 között a demokrata megyékben 22%-kal csökkent a halálozási arány, ugyanakkor a republikánusoknál csak 11%-kal. A kutatás szerint a különbség elsősorban a szívbetegségek, daganatok, a krónikus tüdőbetegségek, illetve a nem szándékos és a szándékos önártalmak számlájára írható.

A számok világosak, legfeljebb az lehet a kérdés, hogy pontosan mi is állhat a háttérben. A politikai hovatartozás számos tényezővel függhet össze, például életkor, vidéki vagy városi életmód ami kapásból két olyan szempont, amelyek a mortalitási adatokat szintén jelentősen befolyásolhatják. A tanulság levonása tehát nem egyszerű.

Pihenésképpen: mesterséges intelligencia a diagnosztikában.

Amikor erről hallunk, valljuk be, sokunkban megszólal egy tiltakozó hang, hogy kérem a gép sosem fogja helyettesíteni az embert, a több évtizedes tapasztalatot. Pedig érdemes egy kicsit elcsitítani a tiltakozást, és megnézni azt, amiről pár napja egy kaliforniai gasztroenterológiai kongresszuson számoltak be.

Ha lemaradtatok a Digestive Disease Week idei konferenciájáról, a Medscape-en elolvashatjátok az összefoglalót. Egy innovatív vizsgálatban 22, kolonoszkópiákat rutinszerűen végző gasztroenterológus vett részt. A kísérlet során a több mint 1300 diagnosztikus vizsgálat felében véletlenszerű kiválasztás alapján a beavatkozást mesterséges intelligencia támogatásával végezték el.

A szoftvert előzetesen arra tanították be, hogy a kolonoszkópban látott képen ismerjék fel az adenomára gyanús elváltozásokat, és azt keretezzék be a vizsgálatot végző számára. Az egyik végpont az adenomák felismerési aránya volt. A hagyományos kolonoszkópiát végzők vizsgálatonként 0,83 adenomát találtak, míg a gép segítségével vizsgálók már 1,05-ot.

Bár a vizsgálatban nem minden paraméterben volt egyértelmű a mesterséges intelligencia előnye, a vizsgálat vezetője szerint fontos eredmény, hogy hozzásegíthet a vizsgáló figyelmét esetleg elkerülő elváltozások felismeréséhez és különösen hasznos lehet a mesterséges intelligencia a kevésbé gyakorlott vizsgálók számára. 

Ami pedig a Medscape-cikk zárszavát illeti: ami úgy szól, hogy “Jó lenne, ha a mesterséges intelligencia segítene a vizsgálat után legépelni a leletet.” – Hát igen, egy ilyen mesterséges intelligenciának azt hiszem bőven tudnánk mi is munkát adni…