Kapszulába zárt testedzés!

Addikció és központi idegrendszeri pályák

 Beszéljünk először egy kicsit a függőségeinkről:

 Becslések szerint a pszichoaktív szerekkel kapcsolatos addikciók a felnőtt populáció legalább 8–10%-át érinti, a kezelés hosszú távú sikeressége pedig távol áll a kívánatostól. Szükség volna új, hatásos terápiákra, például olyanokra, amelyek az addikcióban érintett agyi területek működését képesek befolyásolni. Történtek már próbálkozások mély agyi stimulációval, transcranialis mágneses ingerléssel, sőt, sebészi megoldásokkal, azonban az optimális megközelítésről nincs konszenzus. Nem ártana pontosabban ismerni például, hogy mely területek befolyásolásával lehetne remissziót elérni.

Egy nemzetközi kutatócsoport olyan betegeket keresett, akik fokális agysérülést szenvedtek, és akik a sérülésük előtt függő dohányosok voltak. A sérülések helyét egybevetették az addikció agysérülés utáni megváltozásával, illetve a talált összefüggéseket egy szintén fokális agysérülést elszenvedett, alkoholfüggő kohorsz adataival vetették össze.

A vizsgálatból az derült ki, hogy bizonyos agyterületek sérülése pozitív vagy negatív irányban szignifikánsan összefüggött az addikció sérülés utáni alakulásával.

Összességében a kutatás jó támpontként szolgálhat arra, hogy mely lokalizációk serkentése vagy gátlása szolgálhat terápiás célként az addikció kezelésében.

Hogy melyek voltak ezek az agyterületek, azt természetesen megtaláljátok a cikkben.

Timpanometria okostelefonnal

A függőségekhez kapcsolódóan megjegyzendő, hogy korunk egyik legnagyobb problémája a képernyő és telefon függőség. De nem szabad csak a rosszat látni ezekben az eszközökben, hanem meg kell próbálnunk a lehető legjobban kiaknázni a képességeiket.

A timpanometria egy fontos audiológiai vizsgálat a dobhártya és a hallócsontok állapotának felmérésére. Gyors, fájdalommentes, objektív vizsgálat, de szükséges hozzá egy nem túl olcsó műszer, a timpanométer.

Egy innovatív megoldás azonban jelentősen csökkentheti a műszerbeszerzés költségét. Kell hozzá egy egyszerű, hordozható eszköz, amely a fülcsatorna nyomását megváltoztatja és a dobhártya mozgását érzékeli, valamint ki nem találnánk, bizony egy okosltelefon.

 Az újítást bemutató cikkben részletes technikai leírást is adnak: kapcsolási rajzot, a szükséges mikroelektronikai alkatrészek pontos leírását és az adatelemzéshez szükséges algoritmust.

 Ezek birtokában egy mikroelektronikai bütykölésben és programozásban jártas személy minden további nélkül el tudja készíteni a műszert. A cikk még az egyes alkatrészek kereskedelmi árát is közli. Nem adtam össze pontosan, de a legdrágább tétel egy hatdolláros léptetőmotor, meg persze a mobil, de az már úgyis ott van mindannyiunk zsebében.

 Egy kollégánk határozottan úgy véli, hogy az ebédlőasztalon mikroáramköröket forrasztó kamaszfia a leírás birtokában össze tudná rakni az eszközt, amelyet némi kalibrálás után oda is lehet adni egy timpanométert nélkülöző audiológusnak.

 A kutatók természetesen gyermek-fül-orr-gégészekkel tesztelték és validálták a módszert, amely erőforrásszegény helyeken különösen nagy segítséget jelenthet az ellátásban.

 Említettem, hogy a közlemény a Nature-ben jelent meg? Hát, ha nem hiszitek, járjatok utána a linken!

Kapszulába zárt testedzés

Egy másik szuperérdekes cikket is hozunk a Nature-ből.

 Érdekes kutatási eredményről számolt be pár napja a ScienceDaily tudományos hírportál. Laikusok körében is közhely, hogy a rendszeres testmozgás kritikus fontosságú az egészség megőrzése érdekében. A cardiovascularis és a metabolikus előnyök közismertek, de tudjuk, hogy hosszan lehet sorolni azokat a kórképeket, amelyek kockázatát vagy kimenetelét javítja a fizikai aktivitás. Egy saját kutatásunkban például mi is igazoltuk a testmozgás jótékony hatását a bőr kötőszövete szempontjából egereken.

Azt is tudjuk, hogy a rendszeres edzés valamilyen módon a testsúllyal és a metabolizmussal áll kapcsolatban, de az összefüggés molekuláris szintű mechanizmusáról keveset tudunk.

 Most úgy tűnik, hogy egy nemzetközi kutatócsoport fontos felismerésre jutott. Találtak egy N-laktoil-fenilalanin – nevű kismolekulát, amely a fizikai terhelés hatására képződik laktátból és fenilalaninból és amelynek fiziológiás hatása az éhségérzet és ezzel összefüggésben a túlsúly csökkentése.

 A szintéziséért felelős enzim többek között makrofágokban, monocitákban és epithelialis sejtekben található meg. A kutatók egyrészt azt találták, hogy a táplálással felhizlalt egerekben a molekula csökkenti a táplálékfelvételt és javítja a glükózegyensúlyt anélkül, hogy a mozgást vagy az energiafelhasználást befolyásolná. Ugyanakkor a génkiütött egerek a fizikai aktivitás hatására többet ettek és elhíztak.

 Ez az összefüggés megnyitja azt az egyelőre elméleti lehetőséget, hogy a testmozgás előnyös hatásait farmakológiai úton el lehessen érni.

 Számos betegnél objektív akadályai vannak fizikai aktivitásnak, ugyanakkor nagy szükség lenne a metabolikus kontroll és az életkilátások javítására.

Az eredeti közlemény a Nature-ben jelent meg, és ha van elérésetek a fizetős tartalmakra, akkor az egész cikket elolvashatjátok.

Általános daganatos prognózis az extracelluláris neutrophil csapdák segítségével

Egy kis onkológia perszer mára is jut:

 Az extracelluláris neutrophil csapdákról az idősebb kollégák még nem tanulhattak az egyetemen. Először 2004-ben írták le, hogy a neutrophil granulocytákból az aktiválódásuk során felszabaduló granulumokból és chromatinból olyan extracelluláris rostos struktúrák jönnek létre, amelyek csapdába ejtik és elpusztítják a baktériumokat.

 Ez már önmagában is fontos funkció, azonban időközben az is kiderült, hogy ezek a csapdák kulcsszerepet játszanak a daganatos mikrokörnyezet kialakításában.

Egyik könnyen kimutatható összetevőjük a mieloperoxidáz, és mivel az extracelluláris csapdák bekerülnek a keringésbe is – például előrehaladott nyelőcső-, gyomor- vagy tüdőrákban-, a mieloperoxidázszint mérésével jól kimutatható.

 Egy kutatócsoport azt állapította meg, hogy a plazmában keringő extracelluláris csapdák mennyisége, a legtöbb daganattípusban, egy progressziót befolyásoló kockázati tényező lehet. Az extracelluláris csapdák jelenléte több paraméterrel szignifikáns összefüggést mutat, például az angiogenezissel, a tumorsejtek proliferációjával és a metastasisképződéssel.

 A most megjelent publikáció alapján a jövőben az extracelluláris csapdák vizsgálata pontosabb terápiás célzást és prognózist tehet lehetővé.

Enterális vírusok új terjedési csatornája

 Mai infektológiai hírünk az enterális vírusok új terjedési csatornájáról szó:

 Régóta ismert, hogy az enteralis vírusok, mint a norovírus vagy a rotavírus a fertőzött széklettel ürülve faeco-oralis úton terjednek. Másik személy szájüregébe jutva kikerülik a nyálmirigyeket és a bélcsatornában kezdenek replikálódni, majd ismét ürülnek a széklettel.

 Ugyanakkor vannak olyan vírusok – például az Epstein-Barr-vírus, vagy akár a veszettség vírusa – amelyek a nyálmirigyeket is megfertőzik, és amelyeknek a nyál az egyik, vagy a fő terjedési útvonala.

 Ehhez képest újdonság az, amiről most amerikai kutatók számoltak be. Kimutatták ugyanis, hogy norovirusok, rotavirusok és astrovirusok képesek megfertőzni a nyálmirigyeket is és ott szaporodni. A kutatás szerint a nyálmirigyben szaporodó vírusok titere összemérhető a bélcsatornában mérhető vírustiterrel.

 Márpedig ha pedig bekerülhetnek a nyálba, akkor ezzel egy új terjedési útvonal válik lehetővé. Ennek a gyakorlati jelentősége például az, hogy az érintett betegek akár a nyálukkal is fertőzhetnek.

 De, hogy a pandémiától se szakadjunk el teljesen, itt a következő hullám előszobájában, hiszen még hiányolná valaki…, így ezzel kapcsolatos hírünk is akad:

Nem is annyira vidám, hiszen arról szól, hogy a sürgősségi sebészet még mindig érzi a pandémia hatását.

 A Sürgősségi Sebészeti Világszövetség először 2020 júniusában számolt be arról, hogy a pandémia milyen következményekkel jár a sürgősségi sebészeti ellátásokra.

 Most, két évvel később, amikor már jóval kevesebb és kevésbé súlyos beteget látunk, és a legtöbb országban a korlátozások nagy részét is feloldották, egy online kérdőívben kérdezték meg a sürgősségi sebészek tapasztalatait.

 Az 59 országból, 367 sebésztől érkező válaszokból egyértelműen kiderül, hogy a járvány a kezeléseket és a kimeneteleket egyaránt tartósan, szignifikánsan rontotta a sürgősségi sebészetben.

 Az ellátandó betegek száma valamelyest csökken ugyan, azonban állapotuk jellemzően súlyosabb, mint korábban. Emellett igen gyakori panasz volt az ágyszámcsökkenésre és a munkaerőhiányra visszavezethető kapacitáscsökkenés a normál osztályokon és a sürgősségi ellátásban egyaránt.

 Minden második sebész úgy látja, hogy a járvány miatt még most is hosszabb az az idő, amíg a beteg eljut az ajtótól az asztalig. És ne feledjük, hogy a sürgősségi ellátás egyik alapvetően fontos területéről beszélünk.