Bioadhezív ultrahang a különböző szervek hosszú távú folyamatos képalkotásához

Bioadhezív ultrahang a különböző szervek hosszú távú folyamatos képalkotásához

Az MIT mérnökei egy olyan speciális, bélyegméretű ultrahangszenzort fejlesztettek ki, amely tetszőleges helyen a beteg bőrére ragasztható, és 48 órán keresztül folyamatosan jó felbontású ultrahangképet készít a belső szervekről. Így a beteg két napon át élheti az életét, dolgozhat, sportolhat, és a bélyeg ultrahang egy ABPM-hez hasonló módon rögzíti az echo adatokat. 

Jelenlegi formájában még persze az adatokat egy külső számítógépnek kell feldolgoznia, de azon dolgoznak, hogy drót nélkül is működjön. Kisméretű ultrahang szenzorok már eddig is léteztek, de nem volt elég jó a felbontásuk. Ezt a problémát sikerült megoldani, és azzal hogy a gél és a bőr közé egy úgynevezett elasztomer réteget helyeztek, kiküszöbölték a mindenhova szétfolyó vagy kiszáradó ultrahang zselé kérdését is.

Az egyik lehetséges alkalmazási területe lehet a terheléses szívultrahang készítése, egy másik például a gyomor dinamikus térfogat változásainak megfigyelése, vagy végtagi, nyaki erek reakciója különböző testhelyzetekre.

Az egyik linken találtok egy két perces videót, amely röviden bemutatja a bélyeg szenzor működését.

Matricák és okostelefon az élelmiszerek nitritjének egyszerű felismeréséhez

És ha már a bélyegeknél tartunk…

Ma már a tájékozottabb laikusok számára is ismert tény, hogy a felvágottakban és feldolgozott húskészítményekben lévő nitrátok és nitritek – közismert nevén a nitrites pácsó – nem igazán egészséges. Bár engedélyezett adalékok, kémiailag stabilak, ismert, hogy sütés közben hő hatására vagy a gyomor savas pH-ja mellett a nitritekből rákkeltő nitrózaminok keletkezhetnek. 

Egyre gyűlnek az adatok arra vonatkozóan, hogy hosszú távú fogyasztásuk valóban növeli a daganatok kockázatát. A hétköznapi kockázat pontos megítéléshez persze jó lenne tudni, hogy mekkora a nitrit tartalma a közértből hazavitt kolbásznak, ehhez azonban egy labor kellene. 

Az egészségtudatos fogyasztók számára segítséget jelentene, ha mondjuk egy   akmuszpapírhoz hasonlóan működő eszközzel egyszerűen és gyorsan meg lehetne ítélni az étel nitrit tartalmát. Pontosan ezt csinálja az a találmány, amelyről a közelmúltban spanyol kutatók számoltak be. 

Egy négy monomerből álló polimerszenzort készítettek, amelyet negyedórára a húsra kell ragasztani mint egy bélyeget. Az ételben lévő nitrit azoreakcióba lép a polimer savas összetevőivel, és ezután a reakciót nátrium-hidroxid oldattal láthatóvá lehet tenni. Annak érdekében, hogy a keletkező sárgás elszíneződés objektíven mérhető legyen, már csak egy erre a célra fejlesztett mobilalkalmazás kell – és máris eldönthetjük, mekkora kockázatot akarunk vállalni a megbélyegzett termékkel.

A fogászati bioritmus a serdülőkori súlygyarapodással jár

A következő hírünk főszereplője a Retzius-féle periodicitás! 

Bevallom én ezzel a kifejezéssel eddig egyáltalán nem találkoztam, és a fogorvos kollégákat leszámítva talán más sem nagyon. 

A fog növekedésekor a zománcot az ameloblaszt sejtek kristálykötegekbe, úgynevezett zománcprizmákba rendezve termelik. A zománcprizmák termelődése folyamatos ugyan, de időben nem egyenletes, ezért a zománcban a növekedés irányára merőleges csíkozottság keletkezik, ez a Retzius-periodicitás. A periódusok nagyjából hétnapos ritmust követnek, de ez az anyagcsere  sebességétől és a szervezet növekedési ütemétől függően 5 és 12 nap között változik. 

Sűrűbb csíkozottság lassabb anyagcserét jelent, vagyis a fatörzsek évgyűrűihez hasonló módon a tejfogak zománcában dokumentálódik a gyermekkor anyagcsere története.

A jelenség régóta ismert, azonban a kenti egyetem kutatói arra jöttek rá, hogy azok a gyerekek, akiknél a Retzius-periodicitás gyors anyagcserét jelzett, sokkal kevésbé voltak hajlamosak a serdülőkori elhízásra, míg a lassú bioritmusú és anyagcseréjű gyerekek között szignifikánsan több lett túlsúlyos. Az még vizsgálatra szorul persze, hogy az eltérő periodicitás a tejfogak zománcában valóban befolyásolja a felnőttkori kockázatot, de a serdülőkori elhízás elég egyértelműen összefügg a felnőttkorival. 

És ennek vizsgálatnak már nem nemsokára valós haszna lehet, mivel a kutatók úgy gondolják, hogy érdemes a kipottyanó tejfogat a családi ünneplést követően alaposabban is megvizsgálni, mert ekkor még bőven van idő a módosítható kockázatok csökkentésére!

A 2022-es ESC Kongresszus legjobbjai

Pár napja ért véget Barcelonában az Európai Kardiológiai Társaság kongresszusa, ahol idén több mint 30 000 kardiológus kolléga osztotta és hallgatta meg a szívgyógyászat legfrissebb eredményeit. Csak néhány téma ízelítőként a legérdekesebbekből: 

A kardiológiai képalkotó vizsgálatokkal végzett szűrés hasznát vizsgálták Dániában, a DANCAVAS vizsgálatban. Azt találták, hogy a 65–74 éves kor közöttieknél a szűrés bevezetése nem csökkentette szignifikánsan a teljes mortalitást, azonban a 70 évesnél fiatalabbaknál igen, és a mortalitás-infarktus-stroke kombinált végpontot tekintve a teljes csoportban is 7%-os javulást észleltek. 

A kommentárok szerint a szűrés bevezetése 70 évnél fiatalabbaknál a rákszűrésekhez hasonló költséghatékonyságot ígérne. A vizsgálatban mintegy 46 ezren vettek részt, és CT-vizsgálatból, coronaria-kalcium score meghatározásból, boka-kar index, vércukor és koleszterintesztből állt. Amiről nem szólnak a beszámolók, hogy egy ilyen szűréshez mekkora labor és CT-kapacitásra van szükség, persze az is lehet, hogy elkerülte a figyelmemet…

A SECURE randomizált, kontrollált vizsgálat eredménye arra ad bizonyítékot, hogy ha a posztinfarktusos betegünk a gyógyszerek felírásakor megkérdezi, hogy “és ezt tényleg mind szedni kell?”, akkor arra nagyon határozott IGEN-nel kell válaszolnunk. 

Ugyanis az aszpirin, atorvasztatin és ramipril kombinációját szedő betegeknél szignifikánsan kevesebb volt a cardiovascularis esemény, mint a kezelőorvos döntésén alapuló szokásos terápia mellett. 

A kongresszuson többen is beszámoltak egy új gyógyszerosztállyal, a XIa-faktort gátlók hoz tartozó eredményekről. A figyelem azért terelődött erre az új terápiás célpontra, mert korábbi kutatásokból kiderült, hogy az örökletes XIa-faktor-hiányban szenvedőknél ritkábban fordul elő ischaemiás stroke vagy systemás thromboembolisatio. Az egyik új XIa-faktor gátló hatóanyag a milvexian. 

Ezzel kapcsolatban a dóziskereső II. fázisú vizsgálatban tendenciaszerűen jobb volt a placebónál, de hozzá kell tenni, hogy mérsékelt vagy súlyos akut stroke-ban szenvedő betegeknek adták, és azt is, hogy mellette a betegek kettős aggregációgátlást, aszpirint és klopidogrélt is kaptak. A kutatók óvatos optimizmussal kommentálták az eredményeket.

Szintén új, XIa-faktor-gátló oralis antikoagulánssal végeztek két II. fázisú vizsgálatot, a PACIFIC-STROKE-ot és a PACIFIC-AMI-t, amely talán még ígéretesebb eredményeket hozott. Mondom is a molekula nevét: asundexiannak hívják. 

Szekunder prevencióban trombocitaaggregáció-gátló mellett adva nem növelte a vérzési kockázatot, kettős aggregációgátlás mellett és PCI után sem, és a hatásossági végpontokban, vagyis az ischaemiás események kockázatában is igen kedvezőnek tűnt. 

A kutatók hozzátették, hogy a vizsgálatok jellegéből fakadóan a hatásosság szempontjából masszívan alulméretezettek voltak, természetesen nagy létszámú, III. fázisú vizsgálatoknak kell igazolniuk a pozitív hatásokat.

Ha pedig már antikoaguláns, az elmúlt években megszokhattuk, hogy az új típusú oralis antikoagulánsok a klinikai vizsgálatokban rendre kiütéses győzelmet aratnak a K-vitamin-antagonisták felett. 

Hát most a warfarin visszavágott, igaz, egy nagyon szűk betegcsoportban, a pitvarfibrillációban és reumás szívbetegségben szenvedőknél, ahol szignifikánsan kedvezőbb mortalitási eredményeket ért el. 

Ez volt az INVICTUS vizsgálat.

Végül pedig jelentjük, hogy a mesterséges intelligencia megjelent a kardiológiában is. 

A CAUSAL AI vizsgálatban egy mély tanulási algoritmust tanítottak meg az emelkedett LDL-koleszterin és az emelkedett szisztolés vérnyomás, illetve a cardiovascularis kockázat közti ok-okozati összefüggésekre. 

Ezzel nemcsak jelentősen fokozni tudták a kockázatbecslés pontosságát, de úgy tűnik, a gép arra is kiképezhető, hogy a terápiás sikert az eddigieknél pontosabban előre jelezze. 

Azt hiszem, a robotkórházunkhoz a robotsebészhez megvan már a robotkardiológus is…

A kongresszuson sok fontos és izgalmas beszámoló hangzott még el, az ESC honlapján és a Medscape-en is külön aloldalt szenteltek az összefoglalóknak, nézzétek meg, mert nemcsak kardiológusoknak érdekesek.