Szívelégtelenség miatti ismételt hospitalizáció előrejelzése gépi tanulással

Szívelégtelenség miatti ismételt hospitalizáció előrejelzése gépi tanulással

Egy japán-amerikai multicentrikus vizsgálatban gépi tanulási modellt használtak a szívelégtelenségben szenvedő betegek 30 napon belüli ismételt kórházi felvételi kockázatának előrejelzésére. A predikciós modell a diagnózisok, klinikai laboratóriumi vizsgálatok eredményei és az alkalmazott gyógyszerek alapján térképezi fel a szívelégtelenség szempontjából releváns ismert faktorokat.

A szívelégtelenséggel összefüggő betegségeket, mint például a tüdőgyulladás, a magas vérnyomás és a cukorbetegség az érvényben lévő irányelvek alapján azonosították. A predikcióhoz a szívelégtelenség biomarkereit, valamint a kórházi tartózkodás során gyakran kért egyéb laboratóriumi vizsgálatok eredményeit használták.

A kutatók mesterséges neurális hálózatokat, más néven mély gépi tanulást használtak az előrejelzési modellek létrehozásához. Egy olyan, újonnan kifejlesztett gépi tanulási módszert használtak, amely az egyes hálózati rétegek neuronjait hálószerű formában köti össze.

A predikciós modellek felépítéséhez hagyományos biostatisztikai módszereket, például logisztikus regressziót és korábbi mélytanulási és hálózati módszereket, használtak fel. Az egyes előrejelző modellek hatékonyságát a 30 napon belüli ismételt kórházi felvétel valószínűsége alapján értékelték.

A számítási modell képes volt azonosítani azokat a pácienseket, akik 30 napon belül nagy valószínűséggel visszakerülnének a kórházba, ami segíthet a magasabb kockázatú betegek azonosításában. Így lehetőséget nyílhat a korai célzott beavatkozásokra és a további kórházi felvételek kockázatának csökkentésére.

Orvosi etikai kérdés a tájékozott beleegyezésről 

Nemrégiben érdekes orvosi etikai vita alakult ki az egyik jelentős internetes fórum jogi szekciójában.

A "Dr. House" című kórházi drámasorozat egyik elgondolkodtató epizódjában egy májátültetésre szoruló páciensnek a barátnője élődonoros felajánlást tesz. Az epizód során vita alakul ki arról, hogy milyen etikai következményei vannak annak, ha a donor előtt felfedik, hogy a beteg a kórházba kerülése előtt véget kívánt vetni a kapcsolatuknak.

Az epizód központi kérdése, hogy egy nem orvosi információ visszatartása sérti-e az orvosi etikát. A donor számára kijelölt érdekképviseleti team fő feladata a donor jólétének figyelembevétele, a beteg érdekeitől elkülönítve, az esetleges konfliktusok elkerülése érdekében.

Ha a donor támogató csoportja tud a beteg szakítási szándékáról, akkor vitathatatlan etikai kötelességük ezt a donor tudomására hozni, hiszen ez befolyásolhatja a szervadományozásra vonatkozó döntését. Bár az etikai iránymutatások nem foglalkoznak párkapcsolati kérdésekkel, de létezik egy általános kötelezettség a döntést esetlegesen befolyásoló információk megosztására vonatkozóan.

Ha a donor érdekképviseleti csoportja vagy a kórház elhallgat egy olyan tényt, amely befolyásolhatja a donor döntését, az kötelességszegésnek minősülhet, ezt a tényt nem védik az egészségügyi adatok védelmére vonatkozó jogszabályok.

A szervadományozástól való visszalépés esetén a donor semmiképp sem kötelezhető döntésének indoklására, a szervre váró beteg tájékoztatása kimerül annyiban, hogy a donor nem volt alkalmas a donációra.

Ez a példa jól mutatja az orvosi etika összetettségét, különösen azokban az esetekben, amikor nem orvosi információk keresztezik a tájékozott beleegyezést. Bár a történet fiktív, a nézőket és az egészségügyi szakembereket egyaránt arra készteti, hogy elgondolkodjanak az etikus magatartás határain és a tájékozott beleegyezés árnyalatain.

Demencia és válás: A váratlan kapcsolat

A demencia, mint azt tudjuk, egy progresszív neurológiai rendellenesség, amely befolyásolja a memóriát, a kognitív funkciókat és a mindennapi tevékenységek végzésének képességét. Ez nemcsak a diagnosztizált személy, hanem a hozzátartozói számára is mindennapi kihívást jelent. Azt feltételezhetnénk, hogy a demencia okozta megterhelés a válások arányának növekedésével jár, tekintettel az érzelmi és fizikai áldozatokra, de egy most megjelent tanulmány pont az ellenkezőjéről számol be. Amerikai kutatók egy eset-kontroll vizsgálatban azt találták, hogy az egyik házastárs előrehaladott demenciája negatív korrelációt mutat a válás kockázatával. Mi állhat a háttérben?

A demencia diagnózisa gyakran erősíti a párok közötti köteléket. Az "egészségben és betegségben" jellegű elkötelezettség mélyebbé válik, ami sok házastársat arra késztet, hogy elsődleges gondozójává és támogatójává váljon partnerének.

A hosszú közös múlttal rendelkező pároknak további nehézséget jelentene az útjaik elválása, a kialakult helyzet ellenére is, és a közösen átélt élmények gyakran felülmúlják a demencia jelentette kihívásokat. A demenciával való szembenézés elősegítheti az érzelmi ellenálló képességet. A házastársak gyakran alakítanak ki megküzdési stratégiákat, próbálják mélyebben megérteni a betegséget, csökkentve annak valószínűségét, hogy a válást tekintsék az egyetlen megoldásnak.

A társadalom gyakran elismeréssel adózik azoknak, akik betegség idején kiállnak partnerük mellett. Ez az elismertség, valamint az ítélkezéstől való félelem is visszatarthatja a párokat a válástól. Szerepet játszhatnak pénzügyi és gyakorlati megfontolások is: a válás, mind pénzügyi, mind gyakorlati szempontból bonyolulttá válhat, ha az egyik fél demenciában szenved.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a kapcsolatok nem szembesülnek kihívásokkal. Minden pár útja egyedi, és ami az egyiknél működik, az a másiknál nem biztos, hogy sikeres lesz.