Covid-19 okozta szaglászavaroknál segíthet a szaglástréning

Magasabb trigliceridszint, alacsonyabb demencia-rizikó?

Az idős embereknél tapasztalható magasabb trigliceridszint a demencia alacsonyabb kockázatával és lassúbb szellemi hanyatlással függ össze, mint az alacsonyabb trigliceridszint, derült ki egy új kutatási eredményből.

A vizsgálatba több mint 18 ezer olyan – átlagosan 75 éves – személyt vontak be, akiknél korábban nem diagnosztizáltak demenciát. A nyomon követési idő hat év volt, amely alatt 823 főnél fejlődött ki demencia. Az összkoleszterinszint, a trigliceridszint, valamint az LDL- és HDL-koleszterinszintek elemzése rámutatott arra, hogy az éhomi trigliceridszint és a demenciakockázat között kapcsolat lehet.

Egészséges felnőtteknél a trigliceridszint 150 mg/dl alatti (<1,7 mmol/l). A citált vizsgálatban az átlag trigliceridszint 106 mg/dl volt. A vizsgálatba bevont személyeket a trigliceridszintjük alapján négy kvartilisbe sorolták. Azt találták, hogy a legalacsonyabb trigliceridszinthez (kevesebb, mint 62 mg/dl) képest a legmagasabb trigliceridszinttel (>187 mg/dl) rendelkezőknél a demencia kialakulásának a rizikója 36 %-kal kisebb. Míg trigliceridszint szempontjából a legalacsonyabb kvartilisbe soroltak 6 %-ánál, addig a második, harmadik és legfelső kvartilisekbe tartozók 5 %-ánál, 4 %-ánál, illetve 3 %-ánál alakult ki demencia a vizsgálati időszakban. 

A táplálkozással a szervezetbe jutó zsírok 95 %-át a trigliceridek teszik ki, és azok az agy fő energiaforrásának számítanak. Más, korábbi vizsgálatok is leírtak már kapcsolatot a trigliceridszint és a demencia-rizikó között, de egyelőre nem jelenthető ki, hogy a magasabb trigliceridszint védelmet kínálna a szellemi hanyatlással szemben. A jövőben, a preventív stratégiák kidolgozása érdekében szükség lesz annak a vizsgálatára is, hogy a trigliceridek melyik típusai járulhatnak hozzá a demencia kockázatának mérsékléséhez. 

Az olanzapin javíthatja az antiemetikus profilaxis hatásosságát kemoterápia esetén

Emetogén hatású kemoterápiák esetén a hányinger és a hányás kivédésére szolgáló profilaktikus gyógyszeres kezelés eredményessége gyakran elmarad a várttól. Az Európai Klinikai Onkológiai Társaság (ESMO) 2023-as madridi ülésén elhangzottak alapján szignifikáns javulást hozhat az antiemetikus terápia olanzapinnal való kiegészítése.

Indiai szakemberek egy fázis III. vizsgálat keretében azt vették górcső alá, hogy az oxaliplatinnal, karboplatinnal vagy irinotekánnal végzett kemoterápia esetén milyen hatású az, ha a standard antiemetogén kezelést egy atípusos neuroleptikummal, az olanzapinnal egészítik ki. A háromszorosan vak elrendezésű, multicentrikus vizsgálatba bevont 544 beteg egyik része dexametazon, aprepitant és palonozetron kezelésben részesült, míg a kezelt ágra randomizáltaknál ez a kombináció egészült ki az 1-3. napokon 10-10 mg olanzapin hozzáadásával. 

Az olanzapinnal is kezelteknél szignifikánsan magasabbnak adódott a teljes válasz aránya, azaz nagyobb volt azoknak a betegeknek a hányada, akiknél nem jelentkezett sem hányás, sem jelentős hányinger (92,3 % versus 86,2 %) a kemoterápiával összefüggésben.

Kiemelendő, hogy az olanzapin profilaktikus terápiához való hozzáadása nem járt jelentős mellékhatásokkal és nem vezetett az életminőség romlásához. A közlemény szerzői a jövőben megfontolásra ajánlják a standard antiemetogén terápiák olanzapinnal való kiegészítését. 

Három adjuváns együttese antigén nélkül is védőoltás-szerű hatást ér el 

A védőoltások előállítása során széles körben alkalmazottak az adjuvánsok, amelyek javítják a vakcina adott kórokozóval szembeni protektív hatását. USA-beli kutatók nemrégiben egerekkel végzett kísérleteikben azt találták, hogy három különféle adjuváns egymás melletti alkalmazása, a kórokozó antigénje(i) nélkül is képes az immunválasz jelentős stimulálására.

A három adjuváns, vagyis az alumínium-hidroxid, a gombasejtfalból kinyerhető mannán, illetve a bakteriális sejtmembránból származó monofoszforillipid-A együttes alkalmazása védelmet kínált a kísérleti állatok számára különféle nozokomiális fertőzéseket okozó baktériumokkal szemben. A védelem a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus-on kívül egyéb invazív, vér- és tüdőfertőzéseket okozó kórokozókra is kiterjedt, így például különféle rezisztens Enterococcus faecalis, Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae és Pseudomonas aeruginosa specieszekre is.

A „csupán” adjuvánsokból álló oltás hatása a beadását követő 24 órán belül fellépett és körülbelül 28 napon keresztül fennállt. Az oltást követő immunreakció vizsgálata rámutatott arra, hogy a kedvező hatás elsősorban a veleszületett immunrendszer serkentésének, a makrofágok aktiválásának tudható be. Egyelőre nem vizsgálták azt, hogy az antigént nem tartalmazó oltások humán alkalmazás esetén mire képesek, vagyis használhatók-e például a kórházi ellátásra szoruló betegeknél az immunrendszer gyors felvértezésére, a nozokomiális infekciók kivédésére.   

Covid-19 okozta szaglászavaroknál segíthet a szaglástréning

A Covid-19-cel összefüggő szaglászavarok általában kezelés nélkül is megszűnnek; azonban az esetek körülbelül 5 %-ában a panaszok hat hónapon túl is fennállnak, és hipozmia vagy parozmia nehezíti az érintettek mindennapjait.

A Covid-19-cel kapcsolatba hozható szaglászavarok kezelésére egyelőre nem áll rendelkezésre hatásos gyógyszeres terápia, így – igazolt hatásosság hiányában – a kortizontartalmú orrspray-k használata sem javasolt. Kérdéses a különféle étrend-kiegészítők, így az ómega-3-zsírsavak és a palmitoiletanolamid és luteolin kombináció alkalmazásának eredményessége is. Újabban a németországi fül-orr-gégészek és fej- és nyaksebészek a Covid-19-et követő perzisztáló olfaktorikus zavaroknál szaglástréninget javasolnak.

A speciális tréning részeként az érintetteknek különféle illatokkal átitatott filcstiftek szagolgatását javasolják naponta 2-szer 30 másodpercen keresztül, 3-12 hónapon át. Az illatok közül preferált a citrom, a rózsa, a szegfű és az eukaliptusz, illetve 3-4 havonta javasolt az illatok váltogatása.