Az amerikai orvosok elégedettebbek a helyzetükkel, mint mi?

https://jamanetwork.com/journals/jama/fullarticle/2791399 A belgyógyászok és kardiológusok körében komoly vitát váltott ki az a pár napja megjelent hír, hogy az Egyesült Államokban, egy önkéntes és független szakértői panel, a Betegségmegelőzési Munkacsoport legfrissebb állásfoglalásában nem ajánlja 60 év felettiek primer cardiovascularis prevenciós céljából az eddig széles körben alkalmazott aszpirin alkalmazását. És ezt nem akárhol, hanem a JAMA-ban írták le.

A szakértők úgy látták, hogy az aszpirin csökkenti ugyan a koszorúér-betegségek kockázatát, viszont növeli a vérzés veszélyét, és úgy vélik, hogy ebben a betegkörben az aszpirintől várható előny nem éri meg a kockázatot. A közlemény hatására természetesen szerkesztőségi kommentárok, véleménycikkek áradata indult meg.

A kérdés ellentmondásosságát jól jelzi, hogy az ajánlást mérsékelt bizonyosságúként fogalmazták meg. A 40-59 éves korosztályban – vagyis az eggyel fiatalabbaknál – legalább 10%-ot elérő 10 éves cardiovascularis rizikó esetén továbbra is ajánlják prevenciós célból az aszpirint. Emellett hangsúlyozzák az egyénre szabott előny-kockázat mérlegelés fontosságát – amivel természetesen egyet kell érteni, azonban úgy tűnik, a döntés ezután még nehezebb lesz.

https://journals.plos.org/plosmedicine/article?id=10.1371/journal.pmed.1003950 Közvetve szintén a cardiovascularis prevencióhoz kapcsolódik egy másik érdekes közlemény. Régóta tudjuk és a laikusok számára is jól ismert, hogy az ételekhez és italokhoz adott cukor diabetogén hatással lehet szervezetünkre. A súlyfelesleg növekedéséhez, fogszuvasodáshoz vezethet és a WHO is azt ajánlja, hogy a napi energiabevitel legfeljebb 10%-a származzon a cukorból.

Ennek érdekében az élelmiszeriparban és a mindennapi táplálkozásunkban is fontos szerepe van az ételekhez és italokhoz adott édesítőszereknek. Egy most megjelent nagy létszámú, hosszú futamidejű epidemiológiai tanulmány azonban arra figyelmeztet, hogy bizonyos édesítőszerek tartós használata növelheti a daganatos kockázatot. A NutriNet-Santé populációalapú kohorsz vizsgálatban több mint 100 000 francia felnőtt táplálkozási szokásait és daganatos incidenciáját követték átlagosan több mint 7 éven keresztül. Azt találták, hogy az édesítőszerek gyakoribb használata 13%-kal növelte az összes daganat előfordulását. Ezen belül különösen az aszpartám és az aceszulfám-K növelte az incidenciát. A különböző daganattípusok között az emlőrák és a túlsúllyal összefüggő tumorok mutattak szignifikáns epidemiológiai kapcsolatot az édesítőszerekkel, elsősorban az aszpartámmal.

A Plos Medicine oldalon megjelent tanulmány szerzői felhívják a figyelmet a lehetséges korlátozó és torzító tényezőkre, bár ezek esélyét statisztikai eszközökkel igyekeztek minimalizálni. Bár más epidemiológiai vizsgálatok nem találtak összefüggést a mesterséges édesítőszerek használata és például a súlynövekedés, a glikémiás kontroll vagy a cardiovascularis és vesebetegségek között, jelenleg is folyamatban van az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság édesítőszerekkel kapcsolatos felülvizsgálati eljárása, amihez ez a kutatás is fontos adalékkal szolgálhat.

https://www.nature.com/articles/s41574-022-00641-2 Aligha van még egy olyan életmóddal összefüggő, módosítható tényező, amelynek akkora szerepe volna az egészségmegőrzésben és a betegségek megelőzésében, mint a rendszeres testmozgásnak. Tudjuk, hogy a fizikai aktivitással növelni tudjuk az ellenállóképességet, az egészségben eltöltött éveket és az élettartamot. Azt azonban nem igazán tudjuk, hogy a mozgás pontosan milyen molekuláris mechanizmussal befolyásolja a morbiditást és mortalitást.

A Nature-ben egy összefoglaló közlemény szerzői a hiányzó láncszem pótlására egy új fogalom, az “exerkinek” bevezetését javasolják, más, bizonyos szervek vagy szövetek által termelt citokinek, például az adipokinek vagy cardiokinek mintájára. Az exerkinek olyan szignálmolekulák, amelyek akut vagy krónikus fizikai aktivitás hatására termelődnek, és endokrin, parakrin vagy autokrin hatást fejtenek ki.

Az exerkinek lehetnek hormonok, metabolitok, fehérjék vagy nukleinsavak, tehát nem egy újonnan felfedezett anyagról van szó, hanem bizonyos ismert molekulák szervezetre gyakorolt hatását új oldalról megközelítő szemléletről. Az összefoglaló cikk kiváló áttekintést ad az exerkinek és a fizikai aktivitás között talált összefüggésekről, és a különböző szervekre és szövetekre gyakorolt élettani, kórélettani és molekuláris biológiai hatásairól.

Az új fogalom azon túl, hogy új keretet ad a meglévő ismereteknek és segít a fizikai aktivitás előnyeinek mélyebb megértésében, támpontot adhat új terápiás lehetőségek idolgozásához, különösen olyan esetekben, amikor a rendszeres sportolás akadályokba ütközik: például, ágyhoz kötött betegek esetén vagy ha valamilyen világjárvány miatt nem lehet mondjuk kimenni a lakásból. Ugye hallottunk már ilyenről..

https://www.who.int/news/item/27-04-2022-unicef-and-who-warn-of–perfect-storm–of-conditions-for-measles-outbreaks–affecting-children És ha már megint sikerült visszakanyarodni a COVID-hoz, akkor az is érdekes lehet, hogy a vakcinológusok és az epidemiológusok a COVID19-járvány korai szakaszában már figyelmeztettek arra, hogy a pandémia káros hatással lehet más, oltással megelőzhető betegségekre is.

Úgy tűnik, igazuk volt, mert elég sokan lettek influenzásak az ismeretségi körömből is, de a személyes benyomásomtól eltekintve más betegségeknél tudományos alapja is van a ténynek, mivel néhány napja jelent meg a WHO és a UNICEF közleménye, amelyben arról számolnak be, hogy 2022 első két hónapjában az előző év azonos időszakához képest 79%-kal nőtt a világban a kanyarós megbetegedések száma.

A kanyaró nem egyszerűen egy potenciálisan életveszélyes szövődményekkel járó betegség, hanem az adott régió oltási rendjének és járványügyi megelőző rendszerének egy nagyon pontos és korai minőségi indikátora. Mivel a kanyaró az influenzánál vagy az ebolánál is gyorsabban tud terjed, nagyon érzékenyen jelzi, ha az általános oltási programban bármilyen fennakadás jelentkezik.

A pandémia és a helyi háborús konfliktusok miatt idén áprilisban jelenleg is 43 ország 58 oltási programja van felfüggesztve vagy elhalasztva, ami összesen több mint 200 millió embert érint, akik többnyire gyerekek. Bár a probléma többnyire afrikai és ázsiai országokat érint, 2017 és 2019 között Ukrajnában 115 000 kanyarós eset fordult elő, amelyből 41 halálos kimenetelű volt. Azt még nem látjuk, mekkora hatással lesz a háború a 2019-ben indított felzárkóztató oltási programra, de sajnos a helyzet erről az oldalról is tragikusnak látszik.

https://www.ema.europa.eu/en/news/ecdc-ema-issue-advice-fourth-doses-mrna-covid-19-vaccines Ami pedig a koronavírus elleni oltásokat illeti, április elején jelent meg az Európai Gyógyszerügynökség, az EMA és az Európai Betegségmegelőzési Központ, az ECDC állásfoglalása a negyedik mRNS oltások kérdéséről.

A két hatóság jelenleg úgy ítéli meg, hogy túl korai a teljes populáció számára javasolttá tenni a negyedik mRNS oltást. Az eddigi adatok alapján egyetértenek abban, hogy a különösen magas kockázatú 80 év felettiek esetében a negyedik oltás megfontolható, azonban a fiatalabbak esetén a vakcináció előnye egyelőre nem bizonyított. A harmadik oltás előnyét a jórészt izraeli adatokon alapuló bizonyítékok megfelelően alátámasztják, azt azonban egyelőre nem tudjuk, hogy ennek a második emlékeztetőnek a hatása mennyi idő alatt halványul el. És azt se felejtsük el, hogy a teljes lakosság ismételt átoltásának jelentős költségvonzataival is szembe kell nézni egyszer,

https://www.medscape.com/slideshow/2022-compensation-overview-6015043 És hamár anyagiaskodunk egy kicsit akkor mai utolsó hírként a Medscape online szakmai magazin felmérést mutatjuk be röviden. Több mint 13 000 amerikai orvost kérdeztek meg a fizetésével kapcsolatban, és számos érdekes következtetésre jutottak. Hallom, ahogy mondjátok, hogy “na jó, Amerika teljesen más” és persze, ha a fizetések abszolút összegét nézzük, akkor valóban nagyságrendi különbségek vannak az itthoniakhoz képest, de mindenképpen érdemes összevetni az arányokat és trendeket.

Az egyik ilyen összehasonlítás az egyes szakmák jövedelme. Amerikában a lista élén a manuális szakmák képviselői helyezkednek el: plasztikai sebészek, ortopédorvosok, fül-orr-gégészek, urológusok, a legkevesebbet a háziorvosok, a gyermekgyógyászok és közegészségügyben és prevencióban dolgozók viszik haza. Az hogy a kardiológia a harmadik legjobban fizetett szakma, talán az intervenciós kardiológiának köszönhető. Azt nehéz megítélni, hogy a magyar viszonyokkal való összehasonlítást mennyire torzíthatja a paraszolvencia, de az figyelemre méltó, hogy a nálunk legjobban keresők között számon tartott szülész-nőgyógyászok a tengerentúlon a lista kellős közepén, sőt valamivel az alatt helyezkednek el. És azt gondolnánk, hogy az amerikai orvosok elégedettebbek a helyzetükkel, mint mi? Ehhez képest 27%-uk válaszolta azt, hogy ha most kellene dönteni, más pályát választana. Elgondolkodtató. De az is elgondolkodtató, hogy a bőrgyógyászok 99%-a választaná ismét ezt a szakmát. Ez a személyes véleményem szerint külföldön és itthon is egyaránt annak köszönhető, hogy ebből egyszerűen nehezebb kiégni. Ennek nem elsősorban anyagi okai vannak mert sem ott sem itt nem a bőrgyógyász keres a legjobban, de mégis olyan változatosságot és annyi specializációs lehetőséget tartogat magában ami a bőrgyógyászok számára lehetőséget ad arra, hogy a saját érdeklődésükkel, munkabírásukkal és családi életükkel is összeegyeztethetővé tegye hossztútávon is ezt a hivatást.