A hőmérséklet hatása az online gyűlöletbeszédre

Elindult a Semmelweis Egyetem Alumni online platformja

Társasági és egyúttal szakma hír a Budapesten végzettek számára, hogy néhány hete, augusztus közepén elindult a Semmelweis Alumni új, online közösségi platformja. 

Az alumni vezetősége online találkozási és kapcsolatépítési színtérnek szánja a felületet öregdiákjai számára. Ha ti is a Semmelweis egyetemen végeztetek és még nem regisztráltatok, itt a felületen néhány egyszerű lépésben megtehetitek, és aktiválhatjátok a fiókotokat.

Itt értesülhettek a közelgő szakmai és kulturális eseményekről és hírekről, különböző csoportokba léphettek be, megkereshettek rég nem látott egyetemi társakat. Sőt, ti magatok is szervezhettek csoportokat és eseményeket! És természetesen támogathatjátok az Egyetemet is!

Mesterséges édesítőszerek és a szív- és érrendszeri betegségek kockázata: a leendő NutriEnt-Santé kohorsz eredményei

Néhány hónapja, a DrHírek hatodik adásában [link] említettem egy nagy létszámú populációalapú vizsgálat, a NutriNet-Santé eredményeit, amelyben akkor az édesítőszerekkel összefüggő daganatos kockázatokról számoltak be. 

Úgy látszik, a szerzők nincsenek jóban az édesítőszerekkel, most ugyanis egy újabb kutatásban a cardiovascularis kockázatokat vették elő, és azt találták, hogy ezek a szerek sajnos az ereinknek sem tesznek jót. Paradox módon ezek a metabolikus és cardiovascularis egészségünk érdekében használt szerek 9%-kal növelik a cardiovascularis betegségek kockázatát, és még nagyobb mértékben, 18%-kal a cerebrovascularis események rizikóját. 

Ezúttal is rosszul teljesített az aszpartám, de még rosszabbul szerepelt a szukralóz és az aceszulfám-kálium, mert ezek 31, illetve 40%-kal növelték a coronariabetegség incidenciáját.

Úgy tűnik tehát, hogy ha csökkenteni akarjuk az elfogyasztott, kardiometabolikus szempontból káros cukor mennyiségét, akkor nem mindegy, mivel édesítünk! De talán a legjobban azt tesszük, ha önmérsékletet tartunk és az édesítőszer mentes termékekből fogyasztunk kevesebbet.

Nem adherencia a szérum gyógyszerelemzésekkel rezisztens hipertóniában: a közvetlenül megfigyelt terápia által adherensnek tekintett betegek 7 éves nyomon követése

Klinikusként, szakmától szinte függetlenül, nap mint nap találkozunk azzal a problémával, amely a legjobban összerakott kezelési terveket is romba döntheti: a beteg együttműködés és a terápiás adherencia hiányával. 

Különösen lényeges lehet ez akkor, ha a kezelendő probléma egy ma még panaszokat nem okozó, de hosszabb távon fontos kockázati tényezőt szeretnénk befolyásolni. 

A nehézségeket csak fokozza, hogy soha nem tudhatjuk százszázalékos biztonsággal, hogy a betegünk valójában mennyire tartja be a javaslatainkat, beszedi-e a rendelt gyógyszereket, és nem kizárt, hogy ez még az egyébként együttműködőnek látszó betegeinknél is gondot jelent, különösen a terápiarezisztens esetekben.

A gyanú igazolására vagy cáfolatára alkalmas eszköz lehet a rendelt gyógyszerek szérum koncentrációjának mérése. Egy norvég kutatócsoport arra volt kíváncsi, hogy azok a hipertóniás betegeik, akik kettőnél több antihipertenzív szert kapnak, és ennek ellenére terápiarezisztensek, vajon rendesen szedik-e a gyógyszereiket. A hétéves futamidejű vizsgálatban szereplő, saját bevallásuk szerint adherens betegeknél több alkalommal megmérték a gyógyszerek szérumszintjét.

És ki nem találnánk, a vizsgálatban részt vevő betegek mintegy harmadát kellett a laboradatok nyomán nem adherensnek tekinteni. Meghatározták a citokróm P450 polimorfizmusokat is, hogy a farmakokinetikát befolyásoló torzításokat kiszűrjék, és azt találták, hogy nyilván nem ez indokolja az alacsony szérum szinteket. 

A közlemény az Amerikai Szív Társaság, az AHA lapjában jelent meg.

Feltörekvő stratégiák a tumor-rezidens mieloid sejtek megcélzására a rák immunterápiájában

Az elmúlt évtized ma már közismert sikersztorija a gyógyításban az immun checkpoint inhibitorok története. Ezekkel a szerekkel egyes, korábban végzetesnek számító daganatoknál lehet egészen elképesztő túléléseket elérni. Például a melanomában. Míg korábban egy 4. stádiumú beteg átlagos túlélése 6 hónap volt, ma már számos betegünk van aki évek óta él együtt a stabilizálódó vagy akár teljes remissioba kerülő betegségével.

Sajnos, ez nem minden daganatra, és nem minden betegre igaz. Az onkológiai immunterápia egyik legnagyobb kihívása, hogy az az ellenőrzőpont-gátló, amely egyes betegeknél rendkívűl hatásosnak tűnik, miért hatástalan más, azonos daganattípusban szenvedő, és egyébként a terápiára alkalmas betegnél.

 Az eddigi kutatások egyre inkább azt sugallják, hogy a magyarázat – legalábbis részben – a tumoros mikrokörnyezetben rejlik. Úgy tűnik, hogy a tumorsejtek a daganatba beszűrődő immunsejtek egy részét átprogramozzák, és saját érdekeik szolgálatába állítják. Arra, hogy ezt a folyamatot hol és hogyan lehetne befolyásolni, nagyszámú stratégiát dolgoztak ki az elmúlt években. A kérdés szakirodalma ma már óriási, és gyakorló klinikus számára alig átlátható.

Ezen próbál segíteni egy alapos, de a biokémiai és részletekbe csak korlátozottan belemerülő összefoglaló közlemény, amit szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, ha tájékozódni szeretnétek azokról az új irányvonalakróll, amelyek az immunonkológiai beavatkozások hatásfokát növelhetik a jövőben. 

Nem könnyű olvasmány, nem is rövid, felér egy jó vaskos tankönyvi fejezettel, cserében ingyenesen hozzáférhető.

Erőteljesen nőtt a rasszista tweetek száma az éghajlati komfortzónán kívül Európában

Itt a DoktorHírekben többször ajánlottam már a figyelmetekbe olyan kutatást, amely a klímaváltozásnak a személyes egészségre gyakorolt hatásaival foglalkozik. 

A Lancetben most egy olyan közlemény jelent meg, amely egy új aspektusról számol be, mégpedig a gyűlöletbeszéd társadalmi egészségre, az interperszonális viszonyokra gyakorolt hatásairól, és a helyi klimatikus viszonyokkal való összefüggéseiről.

Három amerikai kutató megvizsgálta a 2014 és 2020 között az Egyesült Államokban Twitterre posztolt mintegy 4 milliárd üzenetet. Meghatározták azokat a földrajzi pontokat, ahonnan a posztokat feltöltötték, és megnézték, hogy az ezekben megjelenő gyűlöletbeszéd hogyan függ össze az adott területen akkor éppen aktuális hőmérséklettel. 

Azt találták, hogy a legkevesebb gyűlölködő megnyilvánulást 12 és 21 °C fokos környezetből posztolták, és az extrém magas vagy extrém alacsony hőmérsékletek az aggresszív posztok számát szignifikánsan növelték.

A negatív tartalmú posztok gyakorisága és a külső hőmérséklet összefüggése éghajlati viszonyoktól, jövedelemtől, vallástól és politikai nézetektől függetlenül megfigyelhető volt, és egy nagyon robusztus, U alakú görbét mutatott.

Ezek szerint a szélsőséges időjárás szélsőséges viselkedéshez vezethet? Érdekes felvetés, linken megtaláljátok a cikket.

Az orr sóoldatos öntözésének gyors megkezdése a súlyosság csökkentése érdekében a magas kockázatú COVID+ járóbetegeknél

A COVID al kapcsolatban is jelennek még meg érdekes vizsgálatok. 

Pár hete amerikai kutatók arról számoltak be, hogy 79 olyan nagy kockázatú személyt vontak be egy kutatásba, akiknél 24 óránál nem régebben pozitív PCR teszttel fertőzést igazoltak. Ezt követően résztvevők naponta kétszer 240 ml izotóniás sóoldattal orrüregöblítést végeztek. A mosófolyadékba véletlenszerű kiválasztás szerint povidon-jód oldatot vagy nátrium-bikarbonát-oldatot is tettek. 

Az elsődleges végpont a 28 napon belüli hospitalizáció vagy COVID miatti halálozás volt. 

Összehasonlításként az  egészségügyi hatóságok adatbázisa szolgált, és azt találták, hogy az átlagosan 64 éves résztvevők közül a bikarbonátos mosást végzőknél 42-ből egy személy szorult sürgősségi ellátásra, de hospitalizációra nem került sor, és halálozás sem volt. 

A povidon-jód oldattal öblítőknél, akik 37-en voltak, egy személyt kellett kórházban kezelni, de szintén nem volt haláleset. 

Ez azt jelenti, hogy a hospitalizációval vagy fatális kimenetellel járó betegség kockázata 1,27%-os volt, a statisztika szerinti 11%-os kockázat helyett. 

Vagyis pozitív teszt esetén egy egyszerű, olcsó, otthon kivitelezhető beavatkozással jelentős mértékben csökkenthető lehet a súlyos vagy halálos kimenetel veszélye, még a magasabb kockázatú idősebb korosztályban is.